Bemutatkozó interjú Csörgő Viktória SZOFT- taggal

2017. október

 

interjú csörgő kicsi.jpg

 

Holländer Daniel: Mi az a 3 tulajdonság, ami jó fordítóvá tesz téged?

Csörgő Viktória: Empátia, kitartás (Sitzfleisch), kíváncsiság.

 

H. D.: Mi volt a legemlékezetesebb megbízásod?

Cs. V.: Egyetlen egy megbízást nem tudnék kiemelni. Azok a munkák az igazán emlékezetesek, amelyek emberileg is nyújtanak valamit. Vannak megbízóim, akikkel hosszú évek óta együtt dolgozom. Egyik kedves főszerkesztőm legutóbbi találkozásunkkor azt mondta, hogy én vagyok az egyik „stratégiai fordítójuk” (szakszövegeket fordítok nekik). Hát ez azért baromira jól esett. A SZOFT-os havi találkozókat is azért szeretem, mert közelebb hozzák egymáshoz a szakma szereplőit.
Vagy azok a projektek, amelyekbe valamilyen formában belerakhatom saját magamat. Többször volt alkalmam e-mailt váltani, személyesen találkozni német szerzőkkel. Ezekből a virtuális és hús-vér találkozásokból csodálatos beszélgetések, olykor barátságok születnek.

 

H. D.: A műfordítást és a szakfordítást is műveled. Melyikben mi fogott meg?

Cs. V.: Szakfordítónak, lektornak lenni gyakorlatilag örök tanulói státusz. Én pedig imádok tanulni, olyan jó felnőtt fejjel is rácsodálkozni a világ dolgaira!
A műfordítás újabb megmérettetés az életemben, bölcsészként a non plus ultra. Amikor az ember irodalmi szövegeket fordít, a szakfordításhoz fogható intellektuális kihívások mellett az érzékszerveire is erősen támaszkodnia kell. Kifejezetten előny, ha az ember „érzékeny”. Még sokat kell fejlődnöm, egyelőre igyekszem megfelelni a bizalomnak, amelyet a tanáraim belém fektettek, fektetnek.

 

H. D.: Melyik dal címe jellemez leginkább fordítóként?

Cs. V.: Most mondjam azt, hogy az A hard day’s night? J Ha dalszövegben gondolkodunk… Ismered a Kispál és Borz Helló című számát? (Tudom, kissé kiragadtam a kontextusból.):

„Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni
Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
’Szeretlek’, meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.”

Ha éppen rossz passzban vagyok, akkor pedig:

„Nekem az a mániám,
hogy nem vagyok egy névtelen pávián.
Tudjátok meg, bármily fura,
az én nevem TEREMBURA,
a majmok közt én vagyok a világ ura!”
(Kaláka)

 

H. D.: Milyen továbbképzési céljaid vannak?

Cs. V.: Nagyon szeretnék végre megtanulni magyarul! De tényleg.
Más: Autóipari szövegeknél mindig kicsit megdobban a szívem, mikor leírom, hogy plug-in hibrid. Fákhoz ugyan már nem láncolom magam, de a szép zöld jövőben a zöld gazdaság, zöld ipar, zöld technológiák területéről is szeretnék szakfordítást vállalni. Szerencsére önkéntesként a Humusz Szövetségnél kiélhetem ilyen jellegű hajlamaimat, főként a hulladék-megelőzés terén.

 

H. D.: Hogyan töltődsz fel két projekt között?

Cs. V.: Van egy Eszterem, aki – szegény – heti rendszerességgel megpróbálja kihozni belőlem az Iron Ladyt. Magyarul: úszom. Szerinte meg tudok tanulni pillangózni, nekem azért vannak kétségeim.


Elvonulok a Yamahámmal (gitározni). Önkénteskedem. Társasozom a fiaimmal és a párommal. Kirándulunk a közeli hegyekben vagy elutazunk. Olyankor minden helyi dolgot megkóstolok, lehetőleg ott, ahol a helybéliek is esznek.

 

H. D.: Köszönöm!

 

Az interjút készítette: Holländer Daniel

A szöveget gondozta: Beták Patrícia