Bemutatkozó interjú Darnyik Judit SZOFT-taggal

Kondé Andrea: Mióta foglalkozol fordítással?

Darnyik Judit : 1999 óta, tehát most már 18 éve. Ezalatt 10 évig voltam szabadúszó fordító, a fennmaradó időben pedig projektmenedzserként, lektorként, illetve most az üzletfejlesztésen dolgozom az espell fordítóirodánál. Az ügyfelekkel való kapcsolattartás az elsődleges feladatom.

K.A.: Tehát te először szabadúszóként dolgoztál, és utána kerültél fordítóirodához.

D.J.: Először szabadúszóként kezdtem a fordítást, ugyanakkor előző munkahelyeimen is a munkám részét képezte fordítás. Amikor kicsik voltak a gyermekeim, nagyrészt a HVG Könyvek megbízásából főleg könyveket fordítottam, szám szerint több mint 20-at.

K.A.: Akkor ezek nem szépirodalmi könyvek voltak ...

D.J.: Inkább gazdasági ismeretterjesztő, illetve menedzsment irodalom.

K.A.: Tehát akkor a szövegek, amelyekkel elsősorban foglalkozol, szintén gazdasági jellegű szövegek.

D.J.: Igen, gazdasági szakfordító vagyok, és ezen belül a lean menedzsmentre szakosodtam, illetve a marketing- és reklámadaptációra. Ezek a szívügyeim. Ugyanakkor fordítottam hellyel-közzel szépirodalmat és szórakoztató irodalmat is, például fantasy-t. Elég széles a paletta.

K.A.: Valóban az. :) Ezeket mind angol nyelvről fordítottad?

D.J.: Angolról és németről fordítottam magyarra, ezek a munkanyelveim.

K.A.: Az espellnél[1] mióta vagy?

D.J.: 2001-ben kezdtem a Multi-Datánál, az espell elődjénél, projektmendedzseri és lektori munkakörben. Onnan mentem el szülni, és mire visszatértem a céghez, addigra az espell felvásárolta a Multi-Datát, így már ide, az espellhez vártak vissza projektmenedzsernek. Mikor a harmadik gyermekkel otthon maradtam is folytattam a fordítást, így nem szakadtam el soha a fordítóipartól. Most gyakorlatilag a harmadik ciklusomat töltöm a fordítóirodánál. Közben a szünetekben jelen volt mindig a szabadúszás, a fordítás.

K.A.: Jelenleg inkább projektmenedzserként dolgozol, vagy azért fordítás még mindig része a mindennapjaidnak?

D.J.: Eleinte könyvfordítást is vállaltam a teljes állás mellett, de most már csak kisebb szövegeket vállalok el, ha be kell ugrani. Ugyanakkor nagyon szeretek emberekkel dolgozni, és itt az espellnél az ügyfelek gondozása, új ügyfelek szerzése a feladatom, valamint a meglévő ügyfelek elégedettségének biztosítása... Ha emellett ott van a háttérben a fordítás, ami alapvetően magányos tevékenység, akkor az egy jó kis egyensúlyt tud jelenteni.

K.A.: Amikor egy magyar nyelvre fordított szöveget olvasol, ott van benned a fordítói véna, felteszed magadnak a kérdést: vajon tényleg ezt szerették volna mondani az eredeti szövegben?

D.J.: Igen, ez kicsit ilyen szakmai ártalom: ha az ember belemélyed egy könyvbe, akkor is mindig ott van a gondolataiban, hogy a fordítás minőségét is értékeli. Amikor egy nagyon jó könyvet olvasok, és úgy érzem, hogy úgy fordították le, mintha eleve magyarul íródott volna, akkor mindig előrelapozok, és megnézem, hogy ki fordította, megjegyzem a fordító kolléga nevét, tehát nagyon tudom értékelni.

K.A.: Van olyan könyv, amire kifejezetten emlékszel, ami megragadott?

D.J.: Igen, nekem a Gyűrűk Ura volt, Göncz Árpád fordításában. Gyakorlatilag ennek köszönhetem a hivatásomat. Amikor ezt elolvastam, 14 éves voltam és egy nagyon érzékeny korszakban, amikor az ember azon gondolkodik, hogy merre visz az útja. Amikor elolvastam a Gyűrűk Urát, arra gondoltam, igen, ez az én utam. Annyira csodálatosan volt megfogalmazva magyarul, annyira szépek voltak a nevek, az egésznek a költőisége annyira megragadott, hogy tényleg hivatást éreztem, azt, hogy műfordító szeretnék lenni.

K.A.: Eleinte akkor a műfordítás érdekelt, és ez később változott meg...

D.J.: Igen, utána szembesültem a realitásokkal, és igencsak úgy láttam, hogy a szakfordítás az, ami amellett, hogy szintén egy kreatív tevékenység, még megélhetést is kínál.

K.A.: Munkád során mi jelenti neked a legnagyobb kihívást?

D.J.: Nekem a legnagyobb kihívást egyrészt az időbeosztás jelenti még sok év tapasztalattal is. Ha kap az ember egy nagy lélegzetvételű munkát hosszú határidővel, és mellette vannak egyéb teendői, na az egy komoly kihívás. Sikerként könyvelem el, hogy megbízható, határidőket betartó fordítónak ismertek meg a megbízóim, de ez mindig nagyon sok szellemi energiát és önfegyelmet követelt.

A másik kihívás úgy fordítani, hogy a létrejött mű olyan legyen, amit én is szívesen olvasnék. Itt a fő kritérium tényleg az, hogy az olvasó úgy érezze, ez a mű magyarul íródott, és nem egy fordítás.

A terminológiakeresés is nehéz tud lenni. Például amikor a lean menedzsment könyveket fordítottam, még nem álltak olyan könyvek rendelkezésre magyarul, amelyekből meríteni lehetett volna. A szaklektorommal, aki egy lean tanácsadó volt, gyakorlatilag együtt dolgoztuk ki a terminológiát magyarul.

K.A.: Ha lenne egy lecke amit megtanultál az elmúlt pár évben, és azt egy kezdő fordítónak szeretnéd átadni, akkor mi lenne az?

D.J.: Az ember koncentráljon arra, amit a legjobban szeret. Szakosodjon mindenképp, tehát ne maradjon általános fordító, szerintem ez egy nagyon komoly csapda. Kinyílnak a kapuk, ha az ember szakosodik, talál egy olyan területet, amiben ő a legjobb, vagy legalábbis szaktekintélynek számít, és ráadásul, ha érdekli is az a terület, akkor mindig lesz munkája, és örömét is fogja lelni a munkájában.

K.A.: Ha lenne egy nyelv az angol és német mellett melyeken alapvetően dolgozol, és amit pár nap alatt el tudnál sajátítani, melyik lenne az a nyelv?

D.J.: Az olasz. Már háromszor beiratkoztam olasz nyelvtanfolyamra, de mindig pár hónap után kiderült, hogy babát várok, és abba kellett hagynom a tanfolyamot.

Az interjút készítette: Kondé Andrea

A szöveget gondozta: Beták Patrícia

[1]espell fordítás és lokalizáció zrt.