Bemutatkozó interjú Erős Ágnes Szoft-taggal

Növények Ültetése, Szövegek Átültetése

2018. május

interjú eros k.png

 

Erős Ági, mindenki úgy hívja, nem Ágnes, nem Ági, ErősÁgi, mintha egy név lenne. Mindig is úgy hívták, még akkor is, ha nem kellett megkülönböztetni más Ágnesektől. Még a gimiben nem szerette, de most már megszokta, és így is tekint magára.

Élete első fordítását középiskolában készítette el, franciáról magyarra. A tanár a miskolci református gimnáziumban látta, hogy nagyon megy neki a francia, ezért mindig adott neki plusz feladatokat. „Az egyik egy Marcel Aymé kisnovella volt, Le Dernier címmel. Egy versenybiciklistáról szólt, aki mindig utolsó lett, és arról, hogyan dolgozta fel ezt a dolgot. Nagyon élveztem, pedig nehéznek tartottam a szöveget. Már nem is emlékszem mi lehetett a feladat, valószínűleg nem az, hogy lefordítsam, de ezt tettem, mert annyira tetszett.”

ErősÁgi a fordításban a szavakkal való játékot, a szövegek összeszerkesztését szereti. Szereti a munkafolyamatot, ahogy összeállít egy szöveget, ami végül a keze alatt széppé és kerekké formálódik.

A jelenlegi fő profilja a filmfordítás, bár műszaki fordításokban is jártas, és mezőgazdasági szövegben is van gyakorlata. Sőt, most pont az ilyen szövegekre utazik. A mezőgazdaság berkein belül különösen szereti a növényszermesztés területét. El is végzett az egyetemen egy diploma utáni két éves képzést, a Gyógy- és Fűszernövénytermesztő szakot. „Mivel ezzel szeretnék a jövőben foglalkozni, nagyon boldog lennék, ha össze tudnám kötni a tevékenységemet a mezőgazdasági szövegek fordításával.”

Ugyan most még nincs kertje, de álmodik arról, hogy egyszer egy kis faluba költözik, ahol mindenfélét termeszthet majd.

Pont így szeret vegyes szövegekkel is dolgozni, mivel szerinte mindegyik szövegnek megvan a bája. A filmfordításon belül is két, egymástól eléggé eltérő tevékenységről van szó: szinkron és feliratozás. Az előbbinél perceket, sőt másodperceket kell beírni, instrukciókat kell adni a szinkronszínészeknek: a levegővételek helyétől a szünetek helyéig – mindenfélét. Az sem mindegy, hogy a megszólaló hogy jön be a képbe, például, hogy látszódik-e a szája.

Az egyik munkájára különösen büszke: egy német minisorozatról van szó, ami Magyarországon Volt egyszer két Németország címen futott, eredeti címe Deutschland 83. „Nagyon élveztem csinálni, és szerintem jól is sikerült!” A magyar szinkron minden évben rangsort készít a tíz legjobb szinkronról. "Ez nagyon összetett dolog, mert benne van a szinkronrendező munkája, a szinkronszínészek munkája, a hangmérnöké, és az enyém, tehát a fordítóé is. Mindenesetre 2016-ban másodikok lettünk a ranglistán, és az nagyon jó érzés volt! Addig nem is tudtam arról, hogy egyáltalán létezik ilyen ranglista!”

Egyébként arra is van lehetőség, hogy ErősÁgi bejárjon felvételre. Ott találkozhat a szinkronszínészekkel és a rendezővel. Ezeken az alkalmakon átbeszélik a munkát. Bár ez időigényes, ErősÁgi fontosnak tartja: akkor érzi úgy, hogy úgy adta le a projektet, ahogy azt érdemes.

A minőség érdekében néhány szinkronos azon dolgozik, hogy felállítsanak egy adatbázist, mely tartalmazza minden szinkronfordító profilját, bemutatkozással és referenciákkal. Ezen kívül minden aktuális munkával kapcsolatban készül egy kérdőív, ezt megkapja a szinkronrendező és a színészek is. Ennek köszönhetően értékelhetik azt a szöveget, amivel dolgoznak, és így a fordítók gyűjthetik a csillagokat. A megszerzett csillagok száma szerint különböző árkategóriákba kerülnek. "Ez szerintem nagyon jó, mert mindenkit arra ösztönöz, hogy jó munkát végezzen. És ez a nézőknek is jobb!"

ErősÁgi nagyon szereti a munkáját, nem egyszer elfelejt szünetet tartani, mert annyira izgalmasnak találja az aktuális feladatát. „Váltakoznak a filmek, és fordítóként annyira el tud bennük mélyedni az ember, hogy akkor abban él pár napig, és szinte csak arról beszél.”

 

Az interjút készítette: Zorándy Sára, SZOFT-tag

Az interjút lektorálta: Beták Patrícia, SZOFT-társelnök