Bemutatkozó interjú Kalmár Dávid SZOFT-taggal

„Fontos számomra az érdekképviselet.”

2017. szeptember 4.

 

interjú kalmár.jpg

 

Studringer Vivien: Úgy tudom, pszichológiát végeztél, honnan jött a fordítás, illetve tolmácsolás?

Kalmár Dávid: A családom is ezen a területen dolgozik, így kézenfekvő volt, hogy én is kipróbáljam magam ebben a szakmában. A Master után dolgozgattam szabadúszóként, de annyira nem akart beindulni, ezért elmentem egy fordítóirodához, ahol PM-ként dolgoztam egy fél évet. Miután rájöttem, hogy az irodai munkát nem nekem találták ki, felmondtam, és azóta teljesen szabadúszóként dolgozom.

 

S.V.: Úgy tudom, hogy angolul és olaszul is beszélsz. Melyik nyelvpárban dolgozol szívesebben?

K.D.: Rájöttem egy idő után, hogy angolul sokkal gyorsabban tudok dolgozni, ezért gyakorlatilag inkább csak angol-magyar nyelvpárban dolgozom, az olaszt ritkábban használom. Olasz nyelven tolmácsolási lehetőség van több, hiszen olasz tolmácsra nagyobb szükség van. Gyógyszeripari eszközök telepítése során, illetve egy filmforgatáson is dolgoztam már olasz tolmácsként.

 

S.V.: Mit tanácsolnál a pályakezdőknek, mi a siker kulcsa?

K.D.: Ezen szoktam gondolkozni én is, mert PM mellett Vendor menedzser is voltam, ami azt jelenti, hogy én foglalkoztam az új fordítók felvételével. Volt néhány nagyon jó jelentkező, de sajnos voltak olyanok is, hogy „sírva fogtuk a fejünket”. Volt egy, aki nagyon megmaradt. Az önéletrajza szerint Ausztráliában élő ember, English literature Phd.-t végzett. Az önéletrajza egyből felkeltette az érdeklődésünket. El is küldtük neki a tesztet és B1 szintű kérdéseket nem tudott megcsinálni. Volt olyan jelentkező is, aki nem olyan nyelvre fordította le a próbafordítást, mint amilyenre kértük, mert szerinte az unalmas és inkább választott egy másikat. Összességében ez egy nagyon érdekes szakma szerintem. A kommunikáció nagyon fontos, persze ez egy nagy általánosítás. Elsősorban fontos a jó önéletrajz, mindig is tetszett, ha volt kép az önéletrajzon, mert ha belegondolunk, a PM-ek egész nap ugyanazzal az öt kollégával találkoznak és ha már egy kedves arcot tudsz társítani valakihez, akkor az egy tök jó dolog.

A másik dolog, amit tapasztaltam, hogy nagyon ritkán éri meg kérdezni. Ha van egy egyértelmű elütés, akkor simán javítsuk ki. Ha szakszövegben rákérdezünk egy szakszóra, akkor a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy először felteszed a kérdést a PM-nek, akivel kapcsolatban vagy, ő felteszi a kérdést a másik fordítóiroda PM-ének, ő pedig megkérdezi magát a megbízó cég fordítással foglalkozó emberét, ő pedig továbbítja a szakembernek. Ennek többféle kimenetele lehet, a választ körülbelül 2 hét után kapod meg és érdemi kommunikációra ritkán van lehetőség.

 

S.V.: Milyen stratégiát javasolsz egy ilyen helyzetben?

K.D.: Egyrészt támaszkodjunk a józan észre, másrészt, mivel ezt a struktúrát nem én találtam ki, hanem a megbízóm használja, így ez az ő felelőssége. Ennek sajnos az lehet a következménye, hogy nem tudunk igazán minőségi terméket kiadni a kezünkből. A fordítóirodák szerepét is sokszor kettősnek látják. Részben meggátolják a tolmács és a fordító közvetlen kapcsolatát. Viszont azt nem tanácsolom, hogy fordítóként/tolmácsként megkerüljük a fordítóirodát és közvetlen a megbízót keressük meg. Ettől függetlenül nekem is vannak kedvenc fordítóirodáim, akikkel szeretek együtt dolgozni. Ez egy olyan folyamat, ami működhet jól is és rosszul is.

 

S.V.: És miért csatlakoztál a SZOFT-hoz?

K.D.: Van egy konkrét és kevésbé konkrét oka. A kevésbé konkrét főleg az, hogy megismerjek korombéli, hasonló pályán lévő embereket. Úgy gondolom, hogy sokat tudunk tanulni majd egymástól. Szerintem ez az interjú is nagyon érdekes. A másik ok, hogy szeretném, hogy a szakmához is több közöm legyen, hiszen egész nap ülök otthon és nyomkodom a számítógépem, ezért jó lenne tudni, hogy mi történik közben. Ezen túl fontos lenne számomra az érdekképviselet. Sajnos kerültem konfliktusba egy megbízóval, amelynek az lett a vége, hogy volt nála egy kifizetetlen számlám és volt egy másik munka, amivel kapcsolatban volt egy nézeteltérésünk. Ezek után úgynevezett kedvezményt próbált egy mondvacsinált indokkal tőlem kisajtolni. Úgy gondolom, hogy egy ilyen szituációban, ha nem csak egyéni vállalkozó lennék, hanem Kalmár Dávid, a SZOFT tagja, akkor más kimenetele lehetett volna a dolognak.

 

S.V.: Zárásként mesélnél még a hobbijaidról?

K.D.: Sokat biciklizem és játszom basszusgitáron, gitáron, illetve nagybőgőztem is. Játszottam több zenekarban, de a gitárosunk elköltözött külföldre, úgyhogy most épp nem játszom sehol.

 

S.V.: Mennyit szoktál biciklizni?

K.D.: Eddig 222 km volt a legnagyobb táv. A testvérem Svájcban dolgozik, és ott tettem meg ezt a távot kb. 15 óra alatt, sok hegymenettel.

 

S.V.: Ehhez biztos sok kitartás kellett. Köszönöm az interjút.

K.D.: Én is.

 

Az interjút készítette: Studringer Vivien

A szöveget gondozta: Beták Patrícia