“A változás egyik hajtómotorja valóban a migráció” - nyelvi közvetítés és migráció

A sz<3ft Társadalmi Felelősségvállalásért felelős projektcsoportja igyekszik tenni a szociális és hatósági tolmácsolás és fordítás területének megismertetéséért, első körben a tájékoztatáson és érzékenyítésen keresztül. Európa számos országában célzott apparátus és infrastruktúra támogatja a területet (központi névjegyzék, PSIT-szakvizsga, koordináló és minőségellenőrző szerv, továbbképzési központok), Magyarországon bőven van még tennivalónk.

Interjúalanyunk Pascal Rillof, az ENPSIT (European Network for Public Service Interpreting and Translation), a terület rendezéséért lobbizó, európai szintű hálózat elnöke.

S.L. : Mivel foglalkozik pontosan az ENPSIT ? Mik a főbb céljai?

P.R.: Az ENPSIT-ben (European Network for Public Service Interpreting and Translation), azaz a Közösségi Tolmácsolás és Fordítás (PSIT) Európai Hálózatában – a közösségi tolmácsolás és fordítás európai politikájának és finanszírozásának megteremtéséért küzdünk. Ennek keretében politikaalkotási ajánlásokat fogalmazunk meg az Európai Bizottságnak, valamint korábban már sikerült elindítanunk egy vitafolyamatot, és felvennünk a kapcsolatot az Európai Parlament tagjaival, többek között Vassiliou asszonnyal (az akkoriban a nyelvi sokszínűségért felelős uniós biztossal).

A következő öt ajánlást fogalmaztuk meg:

• ismerjék el a PSIT-et mint az átgondolt integrációs politika elengedhetetlen eszközét a sokszínűséget és esélyegyenlőséget építő Európában;
• biztosítsák a minőségi nyelvi segítségnyújtáshoz való jogot közösségi és közszolgálati téren. A közszolgáltatás a demokrácia megnyilvánulási formáinak egyike, a polgároknak nyújtott kötelező állami szolgáltatás, tehát közjószág hozzáférhetőségéről van szó;
• dolgozzák ki a PSIT európai minőségi szabványrendszerét;
• és természetesen a finanszírozás kérdése: ismerjék el, és finanszírozzák a PSIT-szolgáltatásokat;
• valamint támogassák a helyi és európai szintű egyeztetések és együttműködések különböző formáit.

S.L.: Hogyan működik a hálózat?

P.R.: Szervezetünkben egy irányító, és három további bizottság működik. Az első bizottság a képzésre, akkreditációra és tanúsításra szakosodott, és ennek keretében meghatározza a PSIT területén dolgozó tolmácsoktól és fordítóktól elvárt alapkészségek körét. Ennek mentén célunk az Európában még ki nem alakult PSIT-szakképzés harmonizációja. Szervezetünk második bizottsága a PSIT területén végzett nyelvi közvetítéssel, az igényekkel és az európai nyelvpolitikával kapcsolatban gyűjt adatokat és végez kutatásokat. A harmadik bizottság feladata a stratégiaalkotás. A második bizottság eredményeit – vagyis a kutatásokat és az összegyűjtött adatokat – felhasználva mutatja be a politikusoknak és döntéshozóknak a PSIT, valamint a közösségi és közszolgáltatások hozzáférhetőségének jelentőségét, így teremtve egyúttal értéket nekünk, európai polgároknak.

S.L.: Kik a tagjaik?

P.R.: Tolmácsolási és fordítási közszolgáltatók, tolmács- és fordítóegyesületek, különösen a közszolgálati és közösségi területen tevékenykedő szakemberek – viszont nem kizárólagosan, hiszen sok országban nincs az ilyen típusú tolmácsolásra és fordításra szakosodott szervezet. Harmadsorban pedig az egyetemek és a PSIT szakképzési és vizsgaközpontok, valamint az ott dolgozó oktatók, kutatók, vizsgáztatók és magánemberek. Összefoglalóan tehát jelenlegi tagjaink között vegyesen vannak szervezetek, intézmények és magánszemélyek. Tagjaink az alábbi EU-s, illetve nem EU-s országokat képviselik: Magyarország, Hollandia, Belgium, Norvégia, Svédország, Egyesült Királyság, Írország, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Algéria, Izrael, Kanada, USA, Ausztrália, Szlovénia, Németország, Málta és Franciaország.

S.L.: Az ENPSIT-ben vannak szabadúszó tolmácsokat és fordítókat tömörítő egyesületek?

P.R.: Tagjaink nem kifejezetten, vagy kizárólag szabadúszók, de mint tudjuk, a tolmácsok és a fordítók többsége szabadúszóként dolgozik. A szofthoz hasonló egyesületeknek nagyon örülünk. Beszéljük át elképzeléseinket és céljainkat. Így egyszerre dolgozhatunk majd európai, és nemzeti szinten is – jelen esetben Magyarországon. Mindkettő rendkívül fontos, hiszen egyes jogszabályok európai szinten születnek, számos jogszabály azonban tagállami, vagyis csak az adott ország szintjén születik. Meg kell tehát találnunk a megfelelő eszközöket, és az optimális eredmények elérése érdekében mindenképpen össze kell fognunk.

S.L.: Hogyan reagáltak Ön szerint az államok, a közösségek és a közigazgatás a migrációs válság jelentette kihívásra?

P.R.: A bennünket körülvevő társadalom és világ a helyi szinttől egészen a globális szintig alapjaiban változtatja meg az életünket. A változás egyik hajtómotorja valóban maga a migráció. Olyan világot hagyunk épp magunk mögött, amelyben a helyi társadalmi viszonyoktól kezdve egészen az európai kapcsolatokig inkább az egynyelvűség a meghatározó, amelyben bizonyos társadalmi helyzetekben egy-egy csoport volt domináns, viszont a nem is olyan távoli jövőben ez gyökeresen meg fog változni, nem egyetlen csoport lesz a domináns. A nagyvárosokban érezhetően kialakulófélben van egy olyan világ (egyes városokban már ki is alakult), ahol a társadalmi viszonyok már annyira vegyesek, hogy a társadalmat kisebbségek alkotják, vagyis valamikor a jövőben a jelenleg főként kisebbségekből álló nagyvárosokban már nem az eddigi többség dominál majd. Szerintem egy ilyen átalakuláson megyünk most keresztül. És igen, sokszor pánikból reagálunk. Egyfajta dühöt vált ki belőlünk, hogy hirtelen nem tudunk hogyan reagálni – sem a mindennapokban, sem a politikában –, mindez azonban épp a nyitottság ellen hat, és gátolja a probléma megoldását. Próbálkozunk ugyan a probléma megoldásával, bizonyos értelemben azonban kényelmetlenül érezzük magunkat. Én magam sem állítom, hogy mindent értenék. Európának viszont egyértelműnek kell lennie. Menekültként mindenkinek joga van az ügyét előadni. Az eljárásoknak, a jogszabályoknak és a feladatoknak is egyértelműeknek kell lenniük. Azoknak, akik ebbe a különleges helyzetbe kerültek, jogukban áll ismerni a fentieket. Lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy jogaik és kötelezettségeik, valamint a különböző eljárások ismeretében ügyüket előadhassák. Itt térek vissza a munkánkra, a hálózatunkra és az önök egyesületére. Professzionális kommunikáció, világos eljárások és speciális technológia hiányában nem biztosítható a kommunikáció és a hozzáférés ezekhez az eljárásokhoz.

Összefoglalóan tehát a reakció általában a pánik, a figyelem és a „kényelmetlenül fészkelődő” közvélemény közötti egyensúlyozás. Attól tartok, hogy egyre nagyobb veszélyben van az eljárást hozzáférhetővé tevő kommunikációhoz való jog.

S.L.: Mit gondol a tolmács- és fordítódiploma megköveteléséről a PSIT területén?

P.R.: Ebben a kérdésben egyértelműen a valósághoz kell igazodnunk... Saját magam természetesen képesítéspárti vagyok, a valóság azonban ráébresztett bennünket arra, hogy sokszor egyszerre sürgős és bonyolult helyzetekben gyorsan kell cselekednünk.

El kell érnünk, hogy csak és kizárólag szakemberek végezhessenek nyelvi közvetítést a PSIT területén. A szakemberré válásnak természetesen megvannak a szakaszai. Válsághelyzetben azonban meg kell oldanunk a kommunikációt még akkor is, ha nem áll rendelkezésünkre szakember. Meg kell teremtenünk az erre szolgáló eszközöket. Gyorsított szakmai készségfelmérésre és gyorsított képzési módokra van szükség. Viszont nem állhatunk meg itt. Olyan rendszert kell kidolgoznunk, amelyben növekedhetünk, fejlődhetünk. Elképzelhetőnek tartok egy olyan rendszert, amelyben pár napos intenzív képzés után képesítést lehetne szerezni. Emellett természetesen ott vannak a PSIT szakvizsgázott diplomások. A diploma ugyanis nem mentesít a PSIT-szakvizsgától. A szakvizsga határozza meg a munkához való hozzáférést. Itt, Belgiumban egy PSIT-képesítőközpontot vezetek, ahol a vizsgázók egy része diplomás – noha nem PSIT-szakember, hanem általános tolmács vagy fordító. Vannak azonban olyanok is, akiket a migráció sodort közénk, beszélik a két nyelvet, és szakképzésünket sikerrel elvégzik. Egyszóval vannak a válsághelyzetekben fellépő tolmácsok diploma és PSIT-szakvizsga nélkül, és vannak a szakvizsgázott diplomások.

S.L.: Miként javíthatnak a helyzeten az egyesületek, kulturális közvetítők, kommunikációs és nyelvi szakemberek?

P.R.: Az egyesületeknek először is olyan tagokat kell toborozniuk, akiknek azonosak a céljaik. Az egyesületek keressék – az ENSPIT-tel közösen – a tolmácsok és fordítók képzésére, oktatására, vizsgáztatására felkészítő lehetőségeket.

Végül pedig a politikai szempont épp ilyen fontos:

Mit mutathatnánk fel közösen, amivel meggyőzhetnénk a politikai döntéshozókat? Hogyan tanulhatnánk meg egymástól azokat a technikákat, amelyek hozzásegítenek bennünket közösen kitűzött céljaink eléréséhez?

Az interjút készítette: Sotkovszky Lili

A szöveget fordította: Katona Ádám

A szöveget lektorálta: Patrícia Beták

Fotó: Octavio Torrente de Luna

Az interjú a szoft Társadalmi Felelősségvállalás projektcsoportjának keretében készült.