Újabb interjúsorozatot indít a sz<3ft

Új interjúsorozatunkban körülnézünk a nagyvilágban, és a miénkhez hasonló szakmai egyesületek vezetőivel beszélgetünk érdekképviseletről, egyesületi működésről, tagsági feltételekről, és esetleges problémákról. A nemzetközi kapcsolatok felvételén túl konkrét célunk, hogy megismerjük azokat a bevált gyakorlatokat, amelyeket a sz<3ft is eredményesen alkalmazhat. Nem vagyunk egyedül, és sok szervezet már több évtizedes tapasztalatot halmozott fel, miért ne tanulnánk egymástól.

Ha szoft-tag vagy, és külföldön jársz, tagi kontribúcióként vedd fel a kapcsolatot a helyi egyesület vezetőivel, és egyeztess az interjú elkészítéséről az Interjúk és audiovizuális tartalmak projektcsoporttal.

A sorozat első száma Svédországba kalauzol el minket. A megcélzott szervezet az egyik svéd szakmai egyesület, a Svéd Fordítók Egyesülete. Az egyesület jelenlegi elnöke Ingrid Olsson, interjúalanyunk pedig Roger Sjölander, az egyesület elnökségének helyettes tagja.

Nagy Gabi: Bemutatná röviden a szervezetüket?

Roger Sjölander: Szívesen. A szervezetünk a Svéd Fordítók Egyesülete, svéd nevén: SFÖ (Svensk Facköversättarförening). Nagyjából 25-26 éve alakultunk. Az egyesület alapvetően centralizált, de bizonyos szempontból mégis jellemző a területi alapú szerveződés: a konferenciáinkat mindig Svédország más és más régiójában szervezzük. És nyilván minden tag azokra az eseményekre/bulikra kap meghívást, amelyek a lakhelye közelében vannak.

N.G.: Hogyan finanszírozzák a tevékenységüket? Vannak szponzoraik?

R.S.: Szinte kizárólag a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat. Bár a honlapunkon vannak fizetett reklámhelyek, abból nem sok pénz jön be. A konferenciákhoz persze szerzünk szponzorokat.

N.G.: Hány tagja van az egyesületnek?

R.S.: Jelenleg olyan 1100-1200 tagunk van, bár mostanában kicsit csökkent a létszám. De már legalább 10 éve 1000 fő fölött vagyunk.

N.G.: Mennyi a tagdíj?

R.S.: Az a tagság jellegétől függ: vannak diáktagjaink, pártoló tagjaink, rendes tagjaink, illetve céges tagjaink. De egyre kevesebb céges tagunk van, mert nekik nem igazán érdekük, hogy belépjenek.

N.G.: A céges tagok a professzionális fordítóirodák? Ezek szerint ők is beléphetnek?

R.S.: Igen, de nincs szavazati joguk, tehát elsősorban azért lépnek be, hogy jelezzék támogatásukat a fordítók felé. Az lehet rendes tag, aki igazolni tudja, hogy legalább öt éve hivatásszerűen fordítóként dolgozik, pártoló tag pedig az, aki még nincs öt éve a szakmában, vagy nem tudja igazolni az öt év gyakorlatot. Van diáktagság a diplomaszerzés évéig, vagy talán még kicsit utána is. Azután az illető pártoló tag lesz, így egy kicsit többet fizet, de még mindig csak jelképes összeget. Öt év múlva pedig jelentkezhet rendes tagnak. Egyébként gondolkodunk rajta, hogy megszüntetjük a pártoló tagságot.

N.G.: Úgy is lehet tag valaki, hogy nincsen fordítói diplomája, amennyiben rendelkezik elegendő gyakorlattal?

R.S.: Igazából nálunk ez úgy működik, hogy kell egy pártfogó, aki igazolja, hogy az illető már dolgozott fordítóként. Vagyis bizonyítani kell, hogy tényleg a szakmában dolgozik. A rendes tagoknál három pártfogónak kell igazolnia, hogy az illető öt éve fordít. Persze ez más úton is bizonyítható.

N.G.: Mennyit fizetnek a rendes tagok?

R.S.: A honlapunkon megtalálható az angol nyelvű brosúránk (www.sfoe.se). A teljes tagdíj 2017-ben 1290 svéd korona (kb. 135 euró). Egy fizetett alkalmazottunk van, mindenki más önkéntes alapon dolgozik az egyesületben.

N.G.: És mit kapnak a tagok a pénzükért?

R.S.: A legfontosabb a honlapunkon való megjelenés, mert elég sok megbízó a mi honlapunkon keres fordítót, és itt lehet bizonyos feltételek szerint szűréseket végezni, ami nagyon hasznos. Ha valaki igényli, szakmai segítséget is nyújtunk. Ezenkívül van egy magazinunk is, amelyet már nem terjesztünk nyomtatott formában, csak elektronikusan. Korábban a tagdíjak jelentős része a nyomdaköltségre ment el, szóval szerintem most lehetne csökkenteni a tagdíjat.

N.G.: Van valamilyen internetes fórum, ahol a tagok feltehetik a kérdéseiket?

R.S.: A honlapon nincs ilyen lehetőség, de vannak nyílt levelezőlistáink, és az egyesületen belül vannak munkacsoportok, amelyek bizonyos témák megvitatásával, például etikai kérdésekkel foglalkoznak. Lehet panaszt tenni fordítóirodák ellen, és olyankor egyeztetünk velük, és figyelmeztethetjük őket, de bírság kiszabására vagy egyéb szankciók alkalmazására nem vagyunk jogosultak. Van, aki azt hiszi, hogy szakszervezet vagyunk, de ez nem így van.

Nekem személyesen az egyesület azért fontos, hogy megismerjek más kollégákat. Nem tudom, mások mire használják.

N.G.: Milyen módokon bizonyíthatja valaki, hogy gyakorló fordító?

R.S.: A feleségem például műfordító; ha ő tag szeretne lenni, megkérheti a kiadókat, hogy igazolják a tevékenységét, vagy bemutathatja a könyveket, amiket lefordított. Ezt biztosan elfogadjuk. Szerintem nem nehéz bejutni az egyesületbe, sőt, igazából kifejezetten könnyű.

N.G.: Az ügyfelek számára van presztízsértéke, ha például valakinek a hivatalos aláírásában szerepel az egyesület logója?

R.S.: Hát ezt ügyfele válogatja, de ártani biztos nem árt. A tagok jogosultak használni az egyesület logóját, és sokan használják is azt a PR-anyagaikon. Szakmán belül természetesen ennek van jelentősége.

N.G.: Mik a legvitatottabb témák az egyesületben?

R.S.: Ez változó, de az egyik mindenképpen a fordítói díjak kérdése. Egyesek szeretnék, ha megszabnánk, ki mennyiért dolgozhat, erre azonban nincs jogosultságunk. Mindenesetre a fordítói díjakról folyamatosan élénk eszmecsere zajlik. Ahogy arról is, hogy vajon a fordítóirodák a pokol vagy a Sátán ügynökei-e. Az ilyen megnyilvánulásokat mindig igyekszem csillapítani, mert szerintem egyszerűen nekik mások az érdekeik, de együtt kell működnünk velük. Ezek talán a legfontosabbak. Meg néha összevitatkozunk azon, melyik fordítóprogram a legjobb: nekem MemoQ-om van, de igazából nem használom túl gyakran.

N.G.: Mik a jogi feltételek Svédországban: kell valamilyen vizsgát tenni ahhoz, hogy valaki fordító lehessen?

R.S.: A fordítói képesítéshez nem kell külön kurzust elvégezni, de le kell tenni egy vizsgát. A vizsgadíj elég magas, azt hiszem, nagyjából 200 euró. Nincs saját tapasztalatom, de azt mondják, nehéz a vizsga: három része van, egy jogi és két másik, és mindenből át kell menni. A legkisebb hiba miatt megbuktatnak.

N.G.: És ha például hozzámennék egy svédhez, Svédországba költöznék, és bemutatnám a házassági anyakönyvi kivonatomat meg a magyar fordítói diplomámat, dolgozhatnék fordítóként?

R.S.: Igen.

N.G.: Érezték a menekültválság hatását?

R.S.: Milyen formában?

N.G.: Bármilyen formában. Például kellett-e menekülteknek tolmácsolni vagy fordítani ?

R.S.: Nem igazán. Svédországba a legtöbb menekült Szíriából jött, ők arabul beszélnek, és az egyesületünkben nincs túl sok arab fordító és tolmács. Nem tudom, ők mennyire kaptak ilyen munkákat, nem beszéltem velük. De a menekültekhez egyébként is főleg tolmácsok kellenek, mi pedig fordítói egyesület vagyunk.

N.G.: Van a tolmácsoknak külön egyesülete?

R.S.: Nincs, de gondolkoznak rajta, hogy létrehozzanak egyet. Ők általában nem hozzánk lépnek be, hanem a másik egyesületbe, amelyben csak diplomás fordítók vannak. De sokan mindkettőben tagok. Volt például olyan, hogy Svédország Afganisztánban állomásozó ENSZ- csapatainál voltak fordítók, akik ide akartak jönni, de a svéd kormány nem engedte, úgyhogy mi most próbálkozunk, hogy hogyan lehetne idehozni őket.

N.G.: Tagjai az Európai Fordítók Szövetségének?

R.S.: Régen tagjai voltunk az FIT-nek, de valamiért kiléptünk. Azt hiszem, azért, mert nagyon magas volt a tagdíj, és nem kaptunk érte sokat. De nem élünk zárt ajtók mögött, vannak például kapcsolataink a német fordítószövetséggel, leginkább néhány nagyon aktív német tagunkon keresztül.

N.G.: Nyújtanak-e pro bono szolgáltatásokat?

R.S.: Egyesületként nem.

N.G.: De meg lehet keresni Önöket ilyesmivel?

R.S.: Természetesen.

N.G.: És ha egyesületként kapnak munkaajánlatot, azt továbbítják a tagjaiknak?

R.S.: Persze. Az a jó ebben, hogy egy fillérbe sem kerül, elég csak az információt továbbítani. Mert erre anyagi keretünk nem lenne. Lehetne olyan egyesületet csinálni, ami ezzel foglalkozik, de a fordítók általában maguk szervezik a munkáikat.

N.G.: Említette, hogy az árakat nem szabhatják meg. Mégis milyen módon tudják képviselni a fordítói szakma érdekeit?

R.S.: Ha a kormány olyan lépést tervez, ami minket is érint, megkérdeznek minket, és mi válaszolunk. Lehet, hogy a másik fordítói egyesület véleményét is kikérik, nem tudom. Az elmúlt években elég rendszeresen konzultáltak velünk; van néhány vezetőségi tagunk, akik nagyon benne vannak ebben. És persze segítünk az árakkal kapcsolatban is, de ajánlásokat nem tehetünk. Pár éve például csináltunk egy kérdőíves felmérést az árakról, majd az eredményeket közzétettük azzal, hogy mi nem javasolhatunk semmit, de íme, a tagjaink ezt és ezt mondták.

N.G.: Értem. A magyarországi egyesület nevében köszönöm szépen, hogy vállalta a beszélgetést, és válaszaival segíti a munkánkat.

 

Az interjút készítette: Nagy Gabriella

A szöveget fordította: Béres-Deák Rita

A szöveget gondozta: Beták Patrícia, Katona Ádám, Wagner Veronika