Bemutatkozó interjú Kondé Andrea SZOFT-taggal

interjú kondé kicsi.jpg

 

Darnyik Judit: Andi, mikor gondoltál először arra, hogy fordító legyél?

Kondé Andrea: Legelőször arra gondoltam, hogy író szeretnék lenni, mert mindig nagyon szerettem a könyveket és az irodalmat. Utána arra gondoltam, hogy mennyire szeretem a nyelveket. Azután a kettőből az lett, hogy valahol mindig kellett valamit fordítani, és mindig közelebb és közelebb kerültem a szakmához. Két-három évvel ezelőtt gondoltam először arra, hogy ezt most már hivatalossá kellene tenni. Ekkor jelentkeztem a BME-re és most végeztem el a fordító-tolmács szakot.

 

D.J.: Milyen nyelveken fordítasz?

K.A.: Alapvetően angolt végeztem, viszont szlovákul is fordítok. Szlovákiában nőttem fel, viszonylag kétnyelvű környezetben. Bár a szüleim magyarok, nagyon sok szlovák ismerősöm van. Meg egyébként is rajongója voltam mindig is a nyelvnek.

 

D.J.: És te szlovákra és angolra is fordítasz vagy csak ezekről a nyelvekről magyarra?

K.A.: A magyar-szlovák kombinációban mindkét irányba, az angol-magyar kombinációban inkább csak angolról magyarra.

 

D.J.: Ez nagyon érdekes, hogy először írónak készültél. És az írói hivatást teljesen feladtad vagy csak későbbre halasztottad? Úgy érzed, hogy lehet, hogy még errefelé visz az utad valamikor?

K.A.: Valószínűnek tartom. Látok olyan ismerősöket, akik hasonló korban vannak, mint én, és most próbálgatják magukat. Szerintem el fog jönni az én időm.

 

D.J.: A fordításon belül melyik terület az, amelyik legjobban érdekel vagy közel áll hozzád?

K.A.: Egyelőre még nem fedeztem fel teljesen. Először a műfordításra gondoltam, hogy az lenne, ami leginkább érdekel, de mikor jobban utánanéztem, úgy láttam, hogy szakosodni éri meg a leginkább. Jelenleg a fordítástól kicsit eltérő szakmában dolgozom, mert egy adótanácsadással foglalkozó cégnél vagyok. Igyekszem az ottani terminológiát elsajátítani. Mivel szlovák és cseh területtel foglalkozom leginkább, ezért ezekre a nyelvekre fókuszálok, így próbálom karban tartani a nyelvtudásom. Emellett, mivel angol a cég nyelve, azt is aktívan használom.

 

D.J.: A mostani munkahelyeden is végzel fordítást vagy egészen más feladatokkal foglalkozol?

K.A.: Végzek fordítást olyan szempontból, hogy gyakran egy-egy törvényt kell lefordítani szlovákról angolra. Bár vannak angol nyelvű források is, ezek elmennek olyan irányba, hogy senki nem érti, és át kell ültetni az ügyfeleknek emberi nyelvre. Ezek a fordítások leginkább email formájában jelennek meg, vagyis nem kerülnek publikálásra. Emellett multikulturális a környezet, ezért állandóan váltogatni kell a nyelveket. Jó gyakorlatnak tartom, mert állandóan mozgásban tart.

 

D.J.: Egyébként neked a szabadúszás vagy az alkalmazotti tevékenység áll közel a szívedhez? Szeretnél cégnél maradni vagy gondolkozol azon, hogy akár szabadúszóként is kipróbálod magad?

K.A.: Először munka mellett kezdem el, és utána meglátjuk, hogy mennyire van esély arra, hogy ezt teljes munkaidőben űzzem. Szeretek én is több lábon állni, és szeretem, ha vannak lehetőségeim. Ezeket próbálom felmérni, hogy lássam, a jövőben mihez tudok kezdeni, mit kell erősíteni. Úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy a jövőben akár teljes munkaidőben csak ezzel foglalkozzak, ugyanakkor ez nagyon sok mindentől függ még.

 

D.J.: Van példaképed fordítóként vagy akár íróként?

K.A.: J. K. Rowling könyveit nagyon szeretem, és szerintem ez visszavezethető a magyar fordításra. Tóth Tamás Boldizsár fordítása engem teljesen elvarázsolt. A magyar után elolvastam a könyveket angolul és szlovákul is. A magyar Harry Potter fordítás tetszett a legjobban. Nagyon kreatív és helyénvaló volt. Megnevetteti olvasóját. Eleve kicsit elvont fogalmak szerepelnek benne, mint pl. Mágiaügyi Minisztérium és hasonlók, de ezeknek a fordítása is nagyon gördülékeny és természetesen cseng.

 

D.J.: Meg a beszélő nevek is viccesek, nem ? Például Abszol út és Kóbor Grimbusz. És szlovákul milyen a Harry Potter? Hasonlóan élvezetes a szlovák fordítás, vagy nem annyira?

K.A.: Azt gondolom, hogy picit kevésbé. Szintén nyilván szép és jó, de a magyarhoz nem fogható.

 

D.J.: Ha fordítás és tolmácsolás közül kellene választani, melyikhez húz a szíved és miért?

K.A.: Azt gondolom, mindkettőnek ugyanaz a feladata, hogy közel hozza egymáshoz azokat, akik egymással kommunikálni szeretnének, és az ő szándékukat a lehető legjobban adja vissza. Szeretem a fordítást, mert mindig megmutatod egy picit a saját oldaladat is benne, még hogyha ezt mások nem is látják, te tudod, hogy másvalaki másképp csinálta volna. Ugyanakkor a tolmácsolásban azt látom a legszebbnek, hogy a tolmács a személyiségével jelen van és hozzájárul ahhoz, hogy a felek megértsék egymást. Pont annyira van csak jelen, amennyire szükség van rá; nem akar semmibe belefolyni és beleavatkozni, de valamennyire mégis segítenie kell. Sok dologra kell egy tolmácsnak figyelnie, csodás szakma.

 

D.J.: Nagyon tetszik, hogy ilyen lelkesedéssel beszélsz róla. Látszik rajtad, hogy tiszteled a szakmát.

K.A.: Nagyon szép. Ugyanakkor én egyelőre csak a fordítással végeztem, a tolmácsolást most utólag fogom elvégezni. Az egyetemet is munka mellett fejeztem be, és tudtam, hogy erre nem tudnék megfelelő energiát fordítani. Azt mondtam hogy jó, akkor ezt most kicsit elhalasztom, de megadom magamnak az esélyt, hogy tényleg annyi energiát fektessek bele, amennyit megérdemel. Remélem, hogy ez a valóságban is így lesz.

 

D.J.: Melyik része érdekel jobban? Az alapján, amit mondasz, inkább a konszekutív tolmácsolás tárgyalásokon? Mert a szinkrontolmácsoláskor mégiscsak el vagy választva a fülkében azoktól, akiknek tolmácsolsz.

K.A.: Igen, a konszekutív az, ami hozzám a legközelebb áll, mert ott lehet villogtatni a diplomáciai képességeket. De maga a szinkrontolmácsolás is vonz.

 

D.J.: Van olyan, amit szívesen elmesélnél magadról?

K.A.: Például azt, hogy az olasz lesz a következő nyelv, amit meg szeretnék tanulni.

 

D.J.: Köszönöm szépen a beszélgetést és nagyon-nagyon sok sikert kívánok neked!

 

Az interjút készítette: Darnyik Judit

A szöveget gondozta: Beták Patrícia